Zöld iparpolitika a hibridrendszerekben – retorika versus gyakorlat
A cikk célja, hogy rávilágítson a hibrid rezsimek, valamint a közelmúlt válságai nyomán fokozódó állami beavatkozások és újjáéledő iparpolitikák értékelésének egyik eddig elhanyagolt dimenziójára, a környezeti kockázatokra. A zöld átmenetet és fejlődést elősegítő stratégiák egyre elterjedtebbek az erős demokratikus intézményekkel rendelkező (nyugati) országokban, de napjaink hibrid rezsimjeiről keveset tudunk e tekintetben. Tanulmányunk Magyarország példáján mutatja be, hogy a zöld iparpolitika pillérei a gyakorlatban itt nem léteznek, bár a zöld fejlődés hívószava a fejlesztési stratégiákban és a politikai retorikában helyenként megjelenik. A zöld fejlődés címkéje ezáltal csak egy eszközzé válik, amely a politikai hatalom megtartását és a járadékvadászat kiszolgálását célozza. Esettanulmányunkban illusztratív példákon keresztül mutatjuk be a környezetvédelmi intézmények kiüresedését, politikai annektálását, a zöld célok instrumentalizálását és a civil kezdeményezések elnyomását, amelyek az illiberális, hibrid rezsimekben rendszerszintű jellemzőként jelennek meg.
The article aims to show the environmental risks of the recent hybrid regimes regarding the increased state interventionism and the revival of industrial policies. In the democratic Western countries, green economic strategies have become very popular, but we know less about contemporary autocracies. Hungary – being a hybrid electoral autocracy within a democratic integration – is our case study, where green industrial policy does not exist in practice. Green aims are emphasized in the governmental rhetoric and strategies, but these serve only as one tool among others to rent-seeking and maintain the ruling power. Via several cases the article describes the mechanisms of how environmental institutions are captured or hollowed out, instrumentalising green aims and neglecting or repressing civil initiatives, which are systemic characteristics of illiberal hybrid regimes.