Blairtől Periklészhez. A politikai ítélőképesség kortárs realista felfogása és a „görög realisták”
A tanulmány a politikai ítélőképesség működését vizsgálja demokratikus környezetben, válságszituációkban, amellett érvelve, hogy a kortárs politikai realizmus legkidolgozottabb, Raymond Geuss nevéhez fűződő ítélőképesség-fogalma két ponton is módosításra szorul, hogy egy ilyen elemzésre alkalmassá váljon. Ezen módosítások közül az első a célok és körülmények viszonyának leírása, a második pedig az ítélőképesség látásként való metaforizálása. A szöveg a politikai realizmus két antik görög klasszikusának, Arisztotelésznek és Thuküdidésznek a műveiből kiindulva kíséreli meg kiegészíteni az ítélőképesség Geuss-féle fogalmát, amellett érvelve, hogy a gyakorlati mérlegelés arisztotelészi sémája, illetve a tapogatózás metaforája segíthet megragadni az ítélőképesség válsághelyzetekben való működését. A szöveg a szerző reményei szerint tágabb relevanciával is bír, mivel a politikai moralizmus elleni vita középpontba helyezése helyett a pozitív, empirikus relevanciára is igényt tartó realista elemzés példáját szolgáltatja.
The article investigates how political judgement functions in a democratic setting, during crisis situations. It argues that the most elaborated contemporary realist concept of political judgement, that of Raymond Geuss, needs to be altered at two points to make it suitable to describe such situations. The fi rst point concerns the relationship between ends and circumstances, the second the appropriate metaphor of political judgement. Starting out from two realist classics, Aristotle and Thucydides, the article argues that the Aristotelian 146 scheme of practical deliberatio and the metaphor of touch can enrich the realist concept of judgement, enhancing its empirical relevance. The author hopes that such an analysis might contribute to a more recent trend in contemporary political realism, one that focuses on positive theorizing instead of a critique of political moralism.