Viribus Unitis? Szoros pártközi együttműködések itthon és másutt
Jelen tanulmány fókuszában a pártközi interakciók egy keveset vizsgált típusa, a politikai szervezetek szoros együttműködésének vizsgálata áll. Mikor beszélhetünk valóban szoros, intenzív politikai kapcsolatról? Miért kezdenek kooperálni a közhatalom megszerzésért általában egymással versengő szervezetek? Írásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ. A tanulmány első felében bemutatom a jelenség meghatározó nemzetközi példáit, majd azok segítségével, induktív jelleggel kísérletet teszek a pártszimbiózis fogalmának meghatározására. Szimbiotikus együttműködés alatt a tartós, intenzív és kölcsönösen előnyös politikai kooperációt értem. A fogalom tisztázása, lehatárolása után megkísérlek választ találni arra a kérdésre, hogy vajon a hazai Fidesz és a KDNP együttműködése kezelhető-e pártszimbiózisként vagy pedig az egy egyedi, különös kooperáció, mely jellegében jelentősen eltér a vizsgált nemzetközi esetektől.
My paper focuses on an often neglected topic of inter-party relations: the concept of close cooperation amongst political organizations. What are the definitive criteria of tight collaboration? What explains or justifies the extant alliances of otherwise competing political parties? I have commenced my work by studying and bringing forward prominent international precedents. Having done so, I have proceeded by utilizing the outcome of the survey in my attempt at developing a general concept of party-symbiosis by inductive means. By symbiosis, I referred to prolonged, durable, extensive and mutually beneficial forms of political cooperation. Ultimately, I have compared the displayed international examples to the case of Fidesz with KDNP in order to demonstrate the most relevant differences between the pure concept of party-symbiosis and the practice of the two Hungarian parties.
