Politika egy tökéletlen világban – A politikai realizmus elméleti előfeltevéseiről
Jelen írás a politikai realizmus tizenegy ismert toposzának áttekintésével, logikai kapcsolataik bemutatásával és klasszikus szerzőktől vett példákkal való illusztrálásukkal arra tesz kísérletet, hogy átfogó, de nem karikaturisztikusan leegyszerűsítő képet adjon a realista politikaelméletről. Megmutatva, hogy a közismert realista toposzok egy része más toposzokra épül fel, s hogy ugyanakkor néhány toposz (bár nem feltétlenül a legismertebbek) az elmélet szempontjából „primitívnek” tekinthető, tehát nem visszavezethető más toposzokra, az írás választ kínál arra a kérdésre, hogy mennyire objektíven lehet történeti kontextustól függetlenül azonosítani egy realista elméletet különböző szerzők műveiben, s hogy lehetséges-e koherens elméleti rendszert alkotni a politikai realizmusból. A tanulmány amellett érvel, hogy a realista toposzok közötti logikai kapcsolatok bizonyos mértékű elméleti koherenciát adnak a realizmusnak és ennyiben nem önkényes egymástól térben és időben távoli szerzők műveiben is felfedezni a realizmust. Továbbá, hogy ugyanakkor a politikai realista elméleti hagyománytól idegen egy paradigmatikus zártságra törekvő elméleti rendszer kidolgozása, mégpedig részben olyan okokból, amelyek magukban a realista elméletben gyökereznek.
To providing a comprehensive picture of political realism, the paper discusses the major constitutive elements (or “topoi”) of the realist theory including epistemological issues, ontology, anthropological questions as these topoi emerge in the classics of political realism (Thukydides, Machiavelli, Guicciardini, Hobbes, etc.) and in the modern authors (Weber, Morgenthau, Schabert, Williams, etc.). This approach reveals some unconventional insights into realism. For example, political realism is not so much about power politics than about the conflicting nature of human societies. Additionally, a comprehensive depiction of political realism confronts us with the question whether it would be possible or desirable to create a coherent theory of realism or it should remain in its present form as a set of ideas that are more or less interconnected with each other.