Kontingencia és politikai cselekvés – A politikai vezetők szerepe válsághelyzetekben
Válság és politikai vezetés kapcsolata régóta foglalkoztatja a politikatudományt. Mindazonáltal a közelmúlt irodalmai elsősorban olyan esetekre fókuszálnak, ahol a vezetők pusztán reaktív szereplők egy külső sokk (például természeti katasztrófa, világgazdasági válság, terrorista támadás) leküzdésében. Ezekkel a struktúra-orientált megközelítésekkel szemben tanulmányunk a politikai cselekvés szerepét, a politikai vezetők lehetőségeit hangsúlyozza a válsághelyzetek értelmezésében, vagy akár szándékos előidézésében. Empirikus vizsgálódásunkhoz egy válsághelyzetek és politikai cselekvés lehetséges viszonyait áttekintő tipológiát állítunk fel, amely a kontingencia különböző formáinak elkülönítésén alapul. Ezt követően empirikus esetekkel illusztráljuk a tipológia hasznosságát, különös hangsúlyt fektetve azokra az esetekre, ahol a politikai cselekvésnek kiemelkedő szerepe van a válsághelyzet formálásában vagy létrehozásában.
The interaction between crisis situations and political leadership has long been an eminent topic in political science. However, political leaders are often seen as merely reacting to exogenous challenges (such as natural catastrophes, economic crises, terrorist attacks). In contrast to these structure-oriented approaches, the present paper emphasizes the role of political agency in shaping or deliberatively creating crisis situations. It is done through setting up a typology based on the differentiation among various forms of contingency. In the second half of the article, the usefulness of this typology is illustrated by analyzing empirical examples, focusing primarily on cases where political leadership truly made a difference in a crisis situation.