Érzelmek és politikatudomány
Habár az elmúlt száz évet mind a közbeszédben, mind pedig a társadalomtudományokban és néha a politikában is végigkísérte a küzdelem az érzelmek ellen, mintha a politikatudomány nem sietne segíteni az érzelmek és a politika viszonyának a megértését. Mintha olyan ellenféllel küzdenénk, amelyikről alig tudunk valamit. Feladatunk tehát az érzelmek politikában és politikatudományban elfoglalt helyét egy kissé közelebbről megvizsgálni. Már csak azért is meg kell ezt tennünk, mert nem kevesen beszélnek a politikatudomány és általában is a társadalomtudomány, a társadalomról való gondolkodás érzelmi fordulatáról. Mi nem kívánunk radikális váltásról beszélni, mindössze arról, hogy a különböző tudományterületek némely szerzői az elmúlt néhány évtized folyamán más módon kezdtek viszonyulni az érzelmek kérdéséhez általában és az érzelmek társadalomban és politikában játszott szerepéhez ezen belül. Tanulmányunkban előbb azt foglaljuk össze, hogy milyen módon szokás a legutóbbi időkig az érzelmekről gondolkodni. Ezt követően röviden bemutatjuk azokat a társadalmi és tudományos változásokat, amelyek meghúzódhatnak az érzelmi fordulat hátterében. Ezután a fordulatnak a társadalomtudományban máris élvezett néhány gyümölcse következik, s a tanulmány az érzelmek megbecsülésének a politikatudomány számára kecsegtető következményeivel zárul.
Although emotions have always been present in politics, political science and political theory tend not to deal with them, not to study their role in political processes. Recently more and more studies have started to advance what is sometimes called the affective or emotional turn of social sciences in general, and in political science in particular. The paper first gives an overview of the traditional and still prevailing approaches to emotions. Then, after summing up the probable background of the emotional turn, it will map the recent efforts to revaluate the status and importance of emotions in politics and political science. A short introduction into the affective paradigm (George E. Marcus), the action theory and identity theory approaches (Jack Barbalet and Mabel Berezin) and the emotions management approach (Philippe Braud) as well as the political movement analyses may help notice new aspects of political developments.