Egy pártszervezet két arca. A mozgalmi pártok belső feszültségei az Öt Csillag Mozgalom példáján keresztül

Az olasz pártrendszer globális pénzügyi világválsággal párhuzamos dezintegrációjának köszönhetően a populista Öt Csillag Mozgalom domináns szereplővé vált az olasz politikai palettán. Mindezzel nemcsak a parlamenti erőviszonyok változtak meg, hanem egy új pártmodell is feltűnt a színen, amelynek életképessége élénk tudományos vitát generált. Az alábbi tanulmány Herbert Kitschelt mozgalmi pártjai (Kitschelt, 2006), illetve Katz és Mair (1993) „három arc” elmélete fényében azt vizsgálja, hogy milyen belső szervezeti feszültségekhez vezethet egy olyan pártmodell, amelyben a párt egyes alkotóelemeinek egymáshoz való viszonya nem, vagy csak lazán rögzített. Az elemzés pártdokumentumokra, illetve 19, a párt képviselőivel készített félig strukturált kvalitatív interjúra támaszkodva demonstrálja, hogy egy karizmatikus vezető és az autonóm helyi szervezetek közvetítő mechanizmusok nélküli együttélése csak korlátozott mértékben fenntartható, és számos esetben a szervezeten belüli konfliktusok eszkalálódásához vezet. A tanulmány az Öt Csillag Mozgalom bemutatásán keresztül egyben a mozgalmi pártok inherens belső feszültségeire is rámutat, megkérdőjelezve ezzel a hasonló szervezetek fenntarthatóságát, valamint hangsúlyozva az esetleges kormányzati szerepvállalásukban rejlő kihívásokat.

Following the disintegration of the Italian party system and in parallel with the global financial crisis, the populist Five Star Movement became a dominant player on the Italian political scene. Not only have power relations within Parliament changed, a new party model has also arisen, whose viability has generated a vigorous scientific debate. In light of the theory of Herbert Kitschelt's movement parties (Kitschelt, 2006) and the "three faces” theory of Katz and Mair (1993), the paper examines the internal organizational tensions that can derive from a party model in which the party’s individual components are only loosely defined. The analysis, based on party documents and 19 semi-structured qualitative interviews with party representatives, demonstrates that the coexistence of a charismatic leader and autonomous local organizations without intermediary mechanisms is sustainable only to a limited extent, as in many cases it leads to the escalation of intra-organizational conflicts. The study also points to the inherent internal tensions of movement parties by presenting the Five Star Movement, questioning the sustainability of similar organizations and highlighting the challenges concerning their governmental capacities.