Büszkeség és hübrisz Orbán Viktor 2022-es kampánykommunikációjában
A magyar jobboldal 2022-es választási sikerének a tényezői közül a tanulmány a miniszterelnök közösségimédia-beli kampánykommunikációját vizsgálja. Milyen módon instrumentalizált Orbán Viktor két szubjektíve pozitív önértékelő érzelmet, éspedig a büszkeséget és a hübriszt, avégett, hogy megerősítse és kiterjessze a támogatóinak a körét? Milyen történésekkel és kiknek a teljesítményével kapcsolatban mutatott és ajánlott a miniszterelnök büszkeséget lehetséges és valóságos híveinek, mely pontokon és milyen tényezők következtében csapott át a büszkeség hübriszbe, tehát valamiféle kritikátlan büszkeségbe és elégedettségbe? Ezzel összefüggő témája a tanulmánynak a morálkommunikáció viszonya az Orbán Viktorral kapcsolatban közhellyé vált populizmushoz, valamint az, hogy milyen szerepet játszhatott az ukrajnai háború eszkalációja a jobboldali sikerben. Az eredmények szerint a miniszterelnök kommunikációja legfeljebb technopopulistának minősíthető, a háború pedig annak a lehetőségét teremtette meg a politikus számára, hogy konkrét szakpolitikai eredmények és ígéretek helyett globális regiszterben kommunikáljon: a nemzet fenyegetettségének elhárításában korábban szerzett tapasztalatait sorakoztassa fel.
Abstract
This study aims to explore the use of guilt and shame in campaign communication. the paper registers and characterizes the political use of moral emotional language and highlights how the manifestations of moral emotions contribute to moral devaluation. The analysis is based on social media messages of the candidate for prime minister of the united opposition. A qualitative content analysis of data recorded before the 2022 parliamentary elections reveals that about 38% of the posts on Péter Márki-Zay’s Facebook page, i.e. every third post, contains a morally devaluing textual or verbal expression, which is in li-ne with previous research: in electoral contests, challengers tend to mix accusatory and moralistic emotional language in their political rhetoric. In the rhetoric of the opposition candidate for prime minister, however, condemnation is not limited to the candidates of the opposing party but forces the entire Hungarian political community to confront it in a moralistic way. With his totalitarian and collective moral judgments, the prime minister-candidate has taken upon himself the task of cleaning up political life. The conclusion also highlights the benefits and risks of the strategy of political purification.
